2017. március 6., hétfő

Prima Carnevale in Italia


Februar utolso napjan végre sikerült átélnem életem első olasz karneválját, Corato-ban. Bár inkább „dolgoztam, de nagyon élveztem is.

3 óra folyamatos menetelés alatt kb 500 fotót készítettem, amiből kb. 250 lett jó.
Francescoval és zenész barátaival mentünk Ruvo-ból busszal, ami azonnal jól kezdődött, mert a buszsofőr csak azért mert külföldi vagyok, elengedte a buszjegy árát Legalábbis France ezt mondta.


Hatalmas felvonulás volt, vagy 10 hajó/autó (flow) vonult végig, Francescoék 7.ként, voltak cowboyok, virágok, mexióiak, afrikaiak, spanyolok, mindenféle megnevezhetetlen szerzetek.


Amerre néztem, történt valami. Az utca 2 szélén a bámészkodó tömeg, jelmezbe öltözött gyerekek, aki néha rád dobtak 1 marok konfettit, ami hazaérve is csak hullott belőlem.


 Francesco sebes kézzel játszott a dobokon és véresre püfölte a dobot. Adtam neki ragtapaszt. Roberta az egyetlen lány a percussion csapatban, de nagyon jól nyomta. Az egyik srác meg havannai rumot vett elő a táskájából, azt ittuk erősítőként Fizikailag iszonyúan fáradtan, de lelkileg feltöltődve, boldogan, elvarázsolva és kissé becsiccsenve értem haza. Hatalmas élmény volt, sosem fogom elfelejteni.





„Ho conosciuto persone senza maschera ma col carnevale dentro. Rare. Sono stato fortunato. „
„Olyan emberekkel találkoztam ma, akik maszkot nem viseltek, belül viszont karnevált éltek át. Ritka. Szerencsés vagyok.”


Ezzel az idézettel osztotta meg Francesco a közös képünket, és hajszálpontosan megfogalmazta azt, amit éreztem.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése