2017. augusztus 5., szombat

Metá tempo - Félidő

Augusztus 3-án, tegnap előtt volt pontosan fél éve, amikor megérkeztem Molfettára és elkezdtem az EVS-em 12 hónapját.

Hosszú idő telt el, de ugyanakkor most visszanézve, ez a 6 hónap iszonyú gyorsan elrepült.
Ugyanakkor nagyon sok minden történt, talán ez volt életem legváltozékonyabb fél éve.
Hugomtól kaptam egy olyan ásványkarkötőt, mielőtt kiköltöztem Olaszországba, ami a változás elfogadását könnyíti meg; nos, Dóri nem tudom honnan tudta, de a változás volt a legjellemzőbb erre az időszakomra.

EVS-sel kapcsolatban: általános közhely, hogy mindenki kicsit mást kap az EVS-e során, amire számít. És ez így történt az én helyzetemben is. Volt, ami sokkal jobban sült el, ahogyan vártam, volt, ami sokkal rosszabbul. Az EVS egy nagyon hosszú önismereti tanfolyam. Nagyon sokat tanul az ember magáról, olyan helyzetekbe kerül, amikbe még sosem, olyan problémákat kell megoldania, amiket előtte még sosem. Az új nyelv, új kultúra a változás csak egy nagyon pici része; az igazi dolgok mélyen az emberben belül történnek. Ezek talán mások számára láthatatlanok és egy darabig saját magamnak is.

Az EVS látszólag egy hatalmas kaland, csupa jóval, utazással, vidámsággal, bulizással, de ugyanakkor inkább egy küzdelem magaddal, néha a honvággyal, a befogadással, a megértettséggel, hogy hasznosnak érezd magad és folyamatos találkozás az új helyzetekkel. Amikor az embernek rosszabb időszaka van, legszívesebben begubózna, de itt akkor kell leginkább kinyílni.
Én kiutazás előtt leginkább a fogyatékosokkal való munkától féltem, mégis kezdettől fogva egészen idáig ez adott a legtöbbet, emberileg is és elszállt minden félelmem. S miközben a kisgyerekekkel való munka azt hittem majd  nem okoz komolyabb nehézséget, mégis ez volt számomra legfárasztóbb szellemileg és fizikailag is. Azt pedig sosem gondoltam volna, hogy egy zeneiskolában, tizen-huszonévesek között találom meg az itteni barátaimat, akik átsegítenek a legnehezebb időszakaimon.

Érdekes az élet. Néha hihetetlen dolgokat produkál. És most itt vagyok a párommal, akit mindössze 1 hónappal kiutazás előtt ismertem meg, majd áprilisban kiköltözött hozzám, és akivel szintén nagyon sok nehézségen is keresztül mentünk, de most együtt tervezzük a jövőt.... talán itt, talán Olaszországban, vagy bárhol a világban.

Persze az utazásokról se feledkezzek meg: Puglia Olaszország eddig felfedezetlen és turisták által még nem elözönlött kincses ládikája, gyöngyszeme, ahol a kedvenc helyeim Giovinazzo a tengerpartjával, Polignano a mare a szikláival, Ruvo di Puglia a bájos kisvárosiasságával, Molfetta a zöld zsaluival, Bari a kátarcúságával, Porto Cesaro, Punta Prosciutto, Terlizzi, Gravina di Puglia, Corato, Bisceglie, Bitonto, Barletta, Andria és még sorolhatnám....de még listán van Alberobello, Matera, Lecce, Monopoli....még rengeteg hely ebben a kicsi régióban.

Eljutottam Toszkánába, amiről kb 15 éve álmodom, Firenzébe, Pisába, Cortona-ba, ahol a Napsütötte Toszkána c. film játszódik...
Voltam Nápolyban, Nola-ban, Rómában, Civitavecchiában.... és ki tudja, hogy a következő fél évben még hol leszek.

Fél év után, minden nehézségével és szépségével együtt, minden 31 éven alulinak ajánlom az EVS lehetőségét, hiszen ez egy egyszeri lehetőség az életben, és az biztos, hogy valóban egyszeri élményeket ad, olyanokat, amiket talán sehol máshol az életben nem kap az ember.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése